Foszlányok a túloldalról

Érdekes, egyre jobban érzem a testemet. Míg fiatalabb voltam csak akkor volt ilyenfajta testérzetem, ha valami hibádzott: izomlázam volt, megütöttem valamimet, feltörte a cipő a lábam és hasonlók. Most szinte állandóan érzem valamimet. Nem feltétlenül fájásképpen, még csak nem is mindig határozottan, de ott zaklat a háttérben, nem hagyva csak a gondolatoknak helyet a napi… Tovább »

A világ legnagyobb hülyesége, hogy már megint – magamból kiindulva – azt hittem, az emberek úgy viselkednek, ahogy én tennék a helyükben. Egyáltalán nem szeretnék általánosítani, de nem ígérem, hogy nem erre fut majd ki a gondolatfolyam. A saját hibámból, figyelmetlenségemből, a rutinra hagyatkozva elhagytam az összes iratomat. Fájón és bénítóan pocsék a felismerés, hogy… Tovább »

Ma megint elfogott a mi a fenének küzdök, mi értelme az életemnek érzés. Kicsit zűrös nap volt, hiba volt gépekkel, állatokkal és természetesen velem, mondhatni összejött sok minden. Mindig csodáltam az élet „édes” szervezőkészségét, hogy tudja egyszerre a nyakadba önteni hatfelől  a rosszat. Szép ügyesen összeszervezi, nem adagolja, kapod. És akkor jól meg tudod kérdezni… Tovább »